Így is jó - gondolta Lantern. Ha nem beszélnek, hát nem beszélnek. A legjobbnak látta, ha fogja magát és visszatér a kabinjába. Az imént megtörtént szituáció ugyanis felettébb különös volt. Ezen érdemes lesz kissé elagyalgatni, miközben a suhanó tájat nézi. Tisztán emlékezett arra, hogy az incidens a borral és azzal a titokzatos nővel igenis megtörtént. Viszont azt már egyáltalán nem értette, hogyan lehetséges az, hogy látszólag még a személyzet sem vett tudomás az esetről. Pontosabban szólva tagadja, hiszen mikor megtörtént, a pincér ott tartózkodott és látta is az egészet, csak nem avatkozott közbe. Vagy tényleg ő őrült meg? Semmiképp, ez kizárt. Akkor mégis mi történhetett?

Az út Dijonig nagyon hosszúnak ígérkezett, hiszen a luxusszerelvény gőzmozdonya kellemes utazótempót vett fel. Lanternnek jobb híján maradt az elmélkedés és az eset fejtegetése. Ráadásul kínzó fejfájás is gyötörte. Minél jobban próbálta maga előtt felidézni a hölgy arcát és az elkábításának a pillanatát, az emlék egyre kuszábbá és homályosabbá vált. Ördögi kör.
A legjobb, ha nem ül itt tovább tétlenül, hanem körbenéz a vonaton, hátha lesz, aki mégis látott valamit az esetből. Visszatért ismét az étkezőkocsiba, hogy jobban körbenézhessen, felkeresse az eset szemtanúit. A pincér szúrós pillantást vetett rá, de megjegyzést nem fűzött Lantern visszatértéhez. A detektív viszont kérdezni kezdett a munkaerőtől:
- Pár órával ezelőtt ennél az asztalnál (kezével rábökött a megfelelőre) egy idős asszonyság ült. Lenne olyan szíves, hogy megmondja esetleg a nevét? - kérdezte.
- Az idős Mina, mióta az eszemet tudom ezzel a vonattal közlekedik. Minden hónapban meglátogatja a Dijonban élő lányát és vejét. A férfi befektető, ezért kellett elköltözniük Montélimarból. De ezt majd ő elmeséli bővebben, ha akarja. Remélem kielégítő volt a válaszom, tisztelt uram. Ha nem gond, most foglalkoznék a többi fogyasztó vendéggel - zárta le a párbeszédet a pincér, jól megnyomva a fogyasztó szót. Lantern észrevette, a pincér ugyan olyan flegma vele, mint akkor, amikor az incidenséről kérdezte. A legjobbnak látta, ha felkeresi most ezt a bizonyos Mina asszonyságot, hátha ő többet szándékozik nyilatkozni a történtekről.

A vonat elején kis idő múlva sikeresen belebotlott a kalauzba, akitől megkérdezte, melyik a hölgy fülkéje.
- Madame Mina fülkéje az első vagonban a 341-es, uram, de ha ott nem találja, akkor a vonat végében van. Onnan szokta kémlelni a tájat. Kissé furcsa a hölgy.
- Lekötelezett monsieur, további jó munkát - köszönte meg az útbaigazítást Lantern.
Visszaindult a vonat hátulja felé, hogy végre többet megtudhasson a vele megtörtént "bűntényről".  Mert magában addig őrlődött, hogy eldöntötte, ez igenis egy súlyos bűneset volt, hogy egy nő galád módon tőrbe csalta és elkábította, majd átöltöztette őt. Amint magában dúlt-fúlt, megérkezett a szerelvény legvégére. Az utolsó vagon különleges volt: a végében aprócska szabadtéri terasz helyezkedett el, melyről csodás kilátás nyílt a vidékre és a távolodó magas hegyekre. Lantern maga is elámult a pompás látványtól, mikor kilépett az ajtón.
- Csodás, igaz? Minden alkalommal kijövök ide és megcsodálom, mikor erre utazom - szólalt meg az idős hölgy. Lantern felismerte, hogy ő volt az, aki az étkezőkocsiban tartózkodott, mikor vele megtörtént az eset. Egy távolabbi asztalnál ült, de jól láthatott mindent.
- Jobban érzi már magát? - szólalt meg ismét a nő. - Nem tudom mi ütött magába az étkezőkocsiban, de nagyon megrémültem mikor láttam önmagából kikelni. Ha ennyire nem bírja az alkoholt, inkább kerülje kedvesem. Én is ezt teszem.
- Micsoda? Sajnálom asszonyom, de nem egészen értem, hogy mire gondol.
- Valószínűleg nem emlékszik, hogy mit is művelt ott - nevetett fel a hölgy. - Az első bor után kissé kótyagossá vált, majd nehezen bekapkodta az ételt, amit rendelt. Ezek után hangos kurjantással magához hívta a pincért és kért még egy pohár bort. Ekkor már a nyakkendőjét lazította, mert a feje elkezdett verejtékezni és vörösödni. Úgy nézett ki, mint egy rák. A pincér megérkezett a borával, melyet én már nem adtam volna oda önnek, megjegyzem. Maga elvette a bort, de olyan állapotban volt, hogy magára öntötte az egész pohárral. Ezután elkezdett beszélni valakihez, hogy "semmi nem történt asszonyom". Elindult nehezen vissza a kabinjához, közben végig hátrafelé mondogatta, hogy "nem kell követni, igazán" "egy folt nem a világ, megoldom rózsaszálam". Ezután bement a kabinjába. A pincér és a személyzet még egy tagja viszont még várakozott az ajtó előtt, hogy meggyőződjön, minden rendben van önnel. Ekkor pedig pár perc múlva kidobta a folyosóra a boros zakóját, majd becsapta a fülkeajtót ismét.
- És eztán pedig elaludtam... - mondta fojtott hangon Lantern, miközben már megvilágosodott előtte az egész eset.
- Köszönöm asszonyom, nagyon sokat segített! - hálálkodott a detektív a hölgynek, majd elindult befelé.

Gyorsan visszasietett a kabinjába és lázasan agyalni kezdett. A konklúzió az előbb hallottakból egyértelműen levonhatóvá vált: valószínűleg meg akarták mérgezni, csak a tettes nem volt valami tapasztalt. Nem igazán tudta, hogy milyen szer lehetett, de sejtette, hogy nem megfelelő arányba kaphatta, vagy pedig nem is megfelelő mérget csempésztek a borba. Emiatt történhetett meg az, hogy csupán nagyon erős hallucinációk léptek fel nála. Képzelte az egészet, az ördögbe is! Leöntötte magát bekábulva, majd beszélgetett a levegővel és elindult a kabinjába. Ott már teljesen hatni kezdett a szer, hiszen úgy emlékezett egy nő kábította el. Közben nem volt ott semmiféle nő! Valószínűleg kábultan lekapta zakóját, mivel pedánsságát még ilyen illuminált állapotban sem tudta levetkőzni, a zakót kidobta a folyosóra, melyet a személyzet aztán elvitt, ő pedig hirtelen elájult és mélyen aludt hosszú ideig. Valószínűleg a pincér igazat mondott az eset után, hiszen tényleg az önhibájából történt az ital kiöntése. Az így felvázolt történet pedig megmagyarázta, miért is volt vele ilyen flegma a pincér. Elvégre ki szereti, ha egy őrült utas tartózkodik a vonaton?
A rejtély egy részét tehát sikeresen megoldotta Lantern, viszont ez újabb kérdéseket vetett fel benne: Ki akarta őt megmérgezni és miért? A tettes valószínűleg még a vonaton tartózkodik, hiszen csak Lyonban és Dijonban fog megállni a vonat, így nem szállhatott le. Sőt, a tettesnek tudnia kellett azt is, hogy mit rendelt, bár ehhez a következtetéshez nem kellett sok ész.

Ebben a pillanatban a vonat fékezni kezdett, majd megállt. Lantern kitekintett az ablakon és egy takaros kis állomást pillantott meg, épületének homlokzatán a következő felirattal: Sarras. Tehát ez a falunak neve. Vajon miért álltak meg itt? Ez teljesen eltért az útitervtől, nem is említette ezt senki a felszállásnál. A többi utast is váratlanul érte a hirtelen megállás. Sorra nyíltak ki a kabinok ajtajai és fürkésző tekintetek keresték a kalauzt, hogy információhoz jussanak. A kalauz viszont már a peronon járt, ahol valószínűleg a helyi állomásfőnökkel beszélgetett. Sajnos nem lehetett hallani, mit mondanak egymásnak, csak annyit, hogy az állomásfőnök valamit közölt, a kalauz pedig erre komolyan bólogatott és a fejét vakarta.
Lantern úgy vélte, ideje kicsit többet megtudni ennek a nem betervezett megállásnak a hátteréről. Leszállt a vonatról, és odament a peron végén álldogáló kalauzhoz.
- Elnézést uram, szabad megtudni, hogy miért állt meg a szerelvény ezen a kis állomáson? - kérdezte a detektív.
- A franc essen ezekbe a felújítási munkálatokba! - bosszankodott a kalauz. - Maximum két órányira lehetünk a lyoni főpályaudvarról, és most érkezett ide a hír, hogy a fentebbi szakaszon síntörés és baleset történt. Emiatt nem mehetünk tovább. Természetesen ne aggódjon, a Dox vállalat megfelelően kárpótolni fogja önöket, ezt elmondhatja a többi utastársának is. A legjobb, amit most tehetnek, hogy szétnéznek a faluban egy-két órácskát, vagy a vonaton maradnak és várnak. Délután hat óra előtt úgysem fogunk tovább indulni, ezek a hírek.
- A faluban éppen most van az alapítási ünnepély. Nyolcszáz éves Sarras! Érezzék jól magukat és kérem, ne bosszankodjanak az eset miatt! - javasolta az állomásfőnök Lanternnek és a mögötte szép lassan összecsődülő utasközönségnek.
- Ez valóban egy igen kellemetlen esemény uraim. Remélem mihamarabb sikerül orvosolni a hibát. Sarrasban szétnézni, elvegyülni a fesztiváli forgatagban pedig remek programnak hangzik - mondta Lantern és kihúzta magát. - a magam részére ezt a programot választom.

A detektív elhatározta, csakugyan szét fog nézni a kicsiny faluban, hiszen még csak négy óra lesz, ötnél hamarabb nem várható az indulás. Abban viszont csak reménykedett, hogy az ő merénylője nem próbálkozik meg újabb rafinált trükkel, hogy likvidálja személyét. Megigazította keménykalapját és elindult megnézni az ünnepséget. A vonat utasai közül többen követték példáját.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.